Buongiorno a tutti, kedves Törpeharcsák! Mint azt ígértem (nem ígértem, de így fenszibben hangzik) itt is lennék egy extra naplóbejegyzéssel, amit a legutóbbi bejegyzésemhez (ha nem láttad, klikk  ide ) fűznék. Mást most nem is tennék hozzá, nem leszek ma hosszú, ígérem :) Én az angolérettségin Május 28., csütörtök Kedves Naplóm! Oké. Szóval ma volt az érettségi betekintés, és beszarás, hogy mi történt, na de kezdjük szerintem az elején. Körülbelül egy hét telt el az érettségi után, mire kiörültem magam a ténynek, hogy végeztem és ezt az érezést felváltotta a gyomorgörcs, ha arra gondoltam, hogy az alkotásaim előbb-utóbb ki lesznek javítva és előbb-utóbb meg is kell őket néznem. Azóta tiszta idegállapotban voltam, mert hát valljuk be, elég bitangul sikerült. Vagy legalábbis ezt hittem, mindenesetre minden rokonomat felkészítettem a legrosszabbra. Ami amúgy nagyon idegesített, az az volt, hogy vannak azok a rokonaim, akiknek meggyőződése, hogy mivel a Kukutyim Városrészi Ál

Sziasztok! Aminek most Ti szemtanúi lesztek, az egy elég random ötlet volt, de örülök, hogy jött ez a random ötlet. Ugyanis múlt hét csütörtökön, nagy érzelgősségemben a "ballagásom" miatt úgy döntöttem, ebben az egy hétben naplót fogok vezetni a szenvedéseimről a blogon. És pontosan ezt is tettem, úgyhogy az elkövetkezendőkben tanúi lehettek egy rendhagyó érettségi hetének egy érettségiző szemszögéből. Április 30., csütörtök Kedves Naplóm! Hát, ez is megtörtént, eljött a gimnáziumi ballagásom napja. A ballagásé, amit mindig annyira, de annyira vártam, aztán soha nem következett el ténylegesen. Kilencedikben szakadó esőben búcsúztunk el az akkori végzős diákoktól, akik annyira, de annyira felnőttnek tűntek! Csak bámultam őket, hiába, hogy csak 3-4 évvel voltak idősebbek nálam, mégis úgy éreztem, ők már tudják, mi az élet, keresztülmentek egy-két dolgon, keringőztek a szalagavatón, most pedig le kell érettségizniük. Fogalmam sem volt, hogy az akkor végtelennek tűnő t

Hola-hola, lelkes Törpeharcsák! Szóval az van, hogy ma történelmet írok. Mármint komolyan. Kitöltök egy töriérettségit, na. Az elmúlt hetekben az átlagosnál sokkal de sokkal több időm volt gondolkodni, amiből általában nem szoktak jó dolgok kisülni. Viszont egyre többször jut eszembe, hogy mit fogok kezdeni, ha vége ennek az egész érettséginek, ami valljuk be, így, hogy nem kell szóbelizünk, konkrétan egy hét alatt meglesz. Még elég sok mindent kell addig csinálnom, meg valahogy át is kell verekednem magam itt a dolgokon. A magyart illetően most nagyon elbíztam magam, ugyanis a napokban írtam egy igen pacek összehasonlító műelemzést, amire én fúdekicseszett büszke voltam, de hát persze félve küldtem el a tanárnőnek, mert a múltkori érvelésemet meg a novellaelemzésemet is szanaszét fikázta. Erre este látom ám, hogy visszaírt, és lényegében csak két apróságot említett, amit rosszul írtam, de egyébként azt mondta, hogy jó lett. HÁT EGY KICSESZETT IRODALMÁRBÖLCSÉSZ SZAKEMBER KIR

Szétjónagyot kiáltok minden lelkes Törpeharcsának és Uborkának! Naaaaaaaa, hogy telik a tavaszi szünet? Ha-ha-ha.... Nyugi, csak szivatlak titeket, bár amennyi órám nekem meg volt tartva az elmúlt pár hétben, esküszöm, jólesik a pihenés. Most már csak várom végre a kormányrendeletet, hogy a Miniszterel Nökúr végre bejelentse, hogy NEM KELL SZÓBELI ÉRETTSÉGIT TENNÜNK!!! Na de. Igazából most a társadalomismeret projektemen kéne dolgoznom, vagy írásbelire készülnöm, vagy valami, de eszembe jutott, hogy ezer éve nem írtam semmit a blogra, pedig most azért kicsit több időm van, mint eddig volt. Pláne, ha kimondják végre, hogy nemkellszóbelizni, akkor még ennél is több lesz.  Úgy döntöttem, folytatok egy régebbi sorozatot, ami itt fut a blogon. Nem tudom, ki emlékszik még rá, valamikor másfél évvel ezelőtt belekezdtem abba, hogy kiteregetem itt a gyerekkori naplóim tartalmát, és egyfajta "reakcióbejegyzéseket" csinálok belőlük. Ez a "sorozat" már hat részt megért